A posztban taglalt "társkeresés" csak komoly kapcsolatokra vonatkozik, az alkalmi dolgok nem tartoznak ide, azok talán majd egy másik poszt témáját adhatják a későbbiekben.
A 40 feletti társkeresés teljesen másként "működik" mint fiatalon. Ebben a korban ugyanis - legyen szó férfiról vagy nőről - már két dolog biztosan kialakul: egy nagy csalódás valaki(k)ben (többnyire válással és bizonyos lelki sérülésekkel átvészelve) illetve valamiféle megszokott életmód, mely nehezen változtatható meg, bárkivel is "jön össze" az illető. Mindkettő probléma lehet a társkeresésben. A válás ugyanis ritkán zajlik ideális módon, legtöbbször a felek megszenvedik és olyan lelki sebeket szereznek, melyek aztán egész hátralévő életükben megmaradnak (bár van természetesen kivétel is). A kialakult életmód pedig 40 felett többnyire egy saját ház vagy lakás mellett egy megszokott életritmust takar, gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal, megszokott hobbival és egyéb dolgokkal, melyeket már rettentően nehéz felrúgni egy új társ kedvéért. Egy új "szereplő" először is időt követel, amit valahonnan el kell vonni, másrészt saját szokásokat hoz a kapcsolatba, melyekhez igazodni kell. Csakhogy az alkalmazkodás egy sok éve társtalanul élő ember számára nagyon nehéz dolog és minden egyes magányos évvel egyre nagyobb kihívást jelent.
Különbséget kell tenni a 40 feletti nők és férfiak helyzete között. A 40-es elvált és komoly kapcsolatot kereső nők tapasztalataim szerint 3 csoportra oszlanak: Vannak a "hobbi-keresgélők" akik számára egyáltalán nem fontos megtalálni az igazit (vagy azt a férfit, aki társuk lehet hátralévő életükre), inkább maga a keresés érdekes számukra, mely változatosságot, kalandokat és megerősítést ad nekik arról, hogy még mindig vonzóak. Többnyire csak egyetlen randit tesznek lehetővé azokkal, akikkel egy-egy társkereső felületen leveleznek, majd miután 1-2 órát flörtöltek velük, konstatálják, hogy "na ez sem felel meg számomra, nem maradok le semmiről, ha passzolom" ... és már lépnek is a következő jelölthöz. Valójában a tökéletest keresik és kizárólag akkor kötnek ki valaki mellett, ha az valóban minden szempontból ideális számukra. Mivel igazából nem fontos és sürgős nekik a társ megtalálása, így megengedhetik maguknak az elhúzódó, évekig tartó keresgélést (vagy annak tudomásul-vételét egy idő után, hogy soha nem lesz már társuk [ami nem nagyon viseli meg őket]).
Második csoportba tartoznak az "egzisztencia-vadászok", akik kimondottan anyagi okokból keresnek társat maguknak, mert kell nekik egy vagyonos férfi, aki anyagilag támogatja őket. Ők azok, akik már a legelső randi előtt puhatolózni kezdenek a férfi anyagi helyzetéről, majd a találkozás alkalmával szemrevételezik randi-partnerük autóját, ruhatárát, karóráját (ékszereit) és a beszélgetés során is abba az irányba terelik a diskurzust, amiből kiderülhet a másik anyagi helyzete. Ha ez alatta van elvárásaiknak, már le is zárják a dolgot; lehet a férfi jóképű és megnyerő, ha csóró, akkor mehet amerre lát.
Végül harmadik csoportba a "bizakodó és naiv idealisták" tartoznak, akik valóban igazi lelki társra vágynak és bár hosszú ideje keresgélnek hasztalanul, mégis bíznak a sikerben (töretlenül). Többnyire Jóindulatúak és kedvesek csak épp szerencséjük nincs, mert valamin mindig elcsúszik náluk a dolog. A kimondottan vonzó megjelenésű nők többsége az első két csoportba tartozik, mert ők tehetik meg leginkább, hogy válogassanak a partnerek között.
Ami a 40-es társkereső férfiakat illeti, itt is három csoport figyelhető meg: vannak a "kalandvágyók" akik ugyan nem alkalmi kapcsolatokat akarnak, de nem is vágynak komoly és hosszútávú ismeretségekre. Egyszerűen a változatosság és az egymás után több kapcsolat kialakítása vonzza őket. A sikeres randik után kapcsolataik többnyire néhány hónaposak de akár több évnyi hosszúságúak is lehetnek. A legjobb megjelenésű és legjobb egzisztenciájú társkereső férfiak tartoznak ide. A második csoportot a "magányos keresgélők" alkotják, akik komolyan veszik a társkeresést, mert tényleg vágynak arra, hogy valakivel megosszák az életüket és valami módon újrakezdhessenek mindent. Tartalmas dolgokra vágynak, valódi érzelmekre, megbízható társra mert nem akarnak egyedül megöregedni és magányosnak érzik magukat. Kitartóan randiznak tehát, noha többnyire a nők első két csoportjába tartozókkal tudnak csak találkozni (a hobbiból társkeresőzőkkel és az egzisztencia-vadászokkal). Végül a harmadik csoportba a "kísérletező, kíváncsiskodók" tartoznak, akik igazából nem tudják mit akarnak, pusztán kíváncsiak a "felhozatalra" és bízva abban, hogy megismernek egy vonzó, szexis nőt, aki bármire kapható, egymás után próbálnak randikat összehozni. Az általuk végül kialakított kapcsolatok többnyire nagyon rövidek, pár naposak vagy pár hetesek csupán.
A 40-es korosztály egy része online felületeken próbál ismerkedni, amelyeken adott menete van mindennek: először képeket nézeget mindenki a potenciális jelöltekről, majd kizárja azokat, akik semmiképp sem tetszenek neki, végül levelezést indít (vagy fogad) azokkal, akik arcra, alakra megfelelnének számára. Ezt a folyamatot követi a hosszabb-rövidebb írásbeli kommunikáció kiteljesedése, melynek során vagy megszakad a kapcsolat (ha egyik vagy másik fél úgy érzi: ellenszenves a levelező-partnerének természete) vagy egy előre megbeszélt randevúval folytatódik. Ezen aztán többnyire eldől minden: ha a találkozón megjelenő másik ember csalódás, akkor lezárul az egész kapcsolat, ha pedig szimpatikus, akkor újabb randevúk következnek.
Ezzel a típusú társkereséssel az egyik gond a túlságos fénykép-központúság, mely kizárja azokat, akik kevésbé fotogének, vagy nem túl szerencsés fotót tesznek fel magukról. A másik gond a "nagyüzemi jelleg", ami azt jelenti, hogy mivel kétszer annyi a férfi társkereső, mint a nő, a hölgyek megtehetik, hogy válogassanak (mégpedig nagyüzemben). Megnézik az életkort, a külsőt, a férfi anyagi helyzetét és már el is döntik a dolgot: ha van fiatalabb, vékonyabb, gazdagabb a kínálatban, akkor annak közeledését fogadják. A belső értékek, a jellem, a műveltség, a színes egyéniség fel sem merülnek. Ezzel persze mindkét fél veszít, mert ezek a nők ilyen szempontokkal nyilván nem találnak megfelelő társat (bár váltig csodálkoznak ezen), a normális férfiak pedig mellőzve vannak.
Persze nem könnyű jobb rendszert kitalálni és 40 felett szinte csak az online társkeresés marad mint hatékony társkereső eszköz, hiszen a hagyományos módozatok (szórakozóhelyek, spontán helyzetek) inkább a fiataloknál működnek. Egy tanulság azonban akkor is leszűrhető (1-2 évnyi aktív online társkeresés után): a 40 feletti magyar nők túlnyomó része pszichés gondokkal küzd és túlságosan válogat, míg ugyanez a korcsoport a férfiak esetében túlzottan a könnyű kalandokat keresi. Ilyen nehezített "pályán" a komoly és tartalmas kapcsolatokra vágyó társkeresők (mindkét nemnél) óriási hátrányból próbálkozhatnak a pártalálással.
